Regény v.2

- Ja, igen. A Schumpeter GMBH. Nyolcvankilencben.

2009.08.13. CET2109, Helyszín: a kisbolt előtt, a lépcsőház ajtajától balra 7 m – re

Beismerem; a megoldáson gondolkoztam, mióta a párnára zuhant a fejem.

Anyátok Afrikában van. Pont.

Reggelre is áthúzódó éjjeli kalandjaim után mélyen és jóízűen aludtam.

Lajos becsukta az ajtót, és elgondolkodva átsétált a szobán, a hátsó falon lévő prezentációs táblához. Letörölte a ráírt feliratokat, elővett egy kék filcet, és a következőeket írta fel rá:

Jehoda néni döbbenten ült a székén.

Lassan kezdett megfájdulni a fejem Lajostól, meg a fáradtságtól. Már sejtettem, mi a baja az őrmesternek.

Fél hétkor megjelent a képernyőn Jehodáné. Az altató nem engedte előbb.

Jehoda kinyitotta az ajtót.

Beszélgettek. Becsukta. Dörömbölt. Kinyitotta. Veszekedtek.

Hajnalodott.

Televíziót néztem.

Tortillát ropogtattam.

Nem történt semmi.

Bámultam a pinceajtóra irányított kamera képét.

Elővettem a pisztolyomat az előszobai szekrénybe épített fegyverszéfből, és csőre töltöttem. A hátam mögé dugtam és kinyitottam az ajtót.

Jó félóra is eltelt, mire mindkettő gyerek újra elaludt és leülhettem rendszerezni gondolataimat.

Kimentem a konyhába, ittam egy pohár vizet. A konyhaasztalnál ülve kezdtem kidolgozni következő lépéseimet.

Első gondolatom Jézus és bandájának likvidálása volt.

Tulajdonképpen eddig egész jól szórakoztam. Ez, persze nem hivatásos hozzáállás ebben a formában, de hát, mint mondtam Jehodához lazítani néztem be. De most jött a java.

Jehoda becsukta a szemét és nyelt egyet. Végtelenül tompának érezte magát, és erőlködve próbálta lenyelni a nehéz, boros, dohányízű lepedéket a szájából. Nem volt kedve, se ereje felemelni a fejét a konyhaasztalról. Lehunyta a szemét, újra kábult álomba kezdett zuhanni.

Megint kopogtak. Sürgetőbben.

009. 08. 12 CET1647, Helyszín: Lakás tőlem balra felfele

Mivel a csavart csak a gipszkarton falba csavarozták be, ezért a hirtelen rántást nem bírta ki.

A csavar miatt elveszett a kötél, a kötél miatt a hurok, a hurok miatt az öngyilkosság.

Nagy Ferenc munkanélküli gépjármű-vezető egy csúnya horzsolással a nyakán, egyik lábával a kád külső részén érkezett le és legendásan beverte bal heréjét a kád szélébe, fejét a falba.

Eztán kissé elájult. Szerencsés ember.

2009. 08. 12 CET1633, Helyszín: Lakás tőlem balra felfele

- Menj a fenébe – gondolta a 10 – es lakás lakója, Feri, miközben mint egy hajlott hátú, fürdőköpenyes keselyű, a kukucskálón keresztül mozdulatlanná dermedve nézte a lépcsőházban dühöngő ügynököt.

- Hogy dögölnél meg. – tette hozzá hangosan miután elcsendesedett a lépcsőház, majd elindult és kidobta a kukába a feltakarított hamut és szemetet. Elővett egy poharat a konyhai polcról, vizet töltött bele, majd kivett egy sört a hűtőből, és visszaült a számítógépe elé. Letette a poharat, kibontotta a sört, meghúzta, és fásult arccal a képernyőre bámult.

2009. 08. 12. CET1631, Helyszín: Lépcsőház, tőlem jobbra felfele

Néhány perccel a hamutartó repülése után a tízes lakás előtt egy megnyugtatóan túlsúlyos, öltönyös, köpcös fiatalember állt, kedvesen mosolyogva csengetett.

Az imént a lépcsőfordulóban szembe találkozott egy negyedik emeleti lakóval, neki is udvariasan és kedvesen mosolyogva köszönt.

Álldogáltunk a hideg sózott latyakban, a szemetes járdán, a bolt előtt. Cipőm orrával egy jeges hódarabot piszkáltam, illetve visszatekintve remélem, hogy hódarab volt és nem más. Késő délután volt és ólmos sötétség. Friss sütemény szaga szivárgott a boltból, és reméltem, hogy vásárlás után kapok egy téli fagyit. Ez az édesség valójában egy kakaós krém volt tölcsérben, és csak nevében fagyi.

Nagyanyám meleg kezét fogtam, és arcomat a kabátjának támasztottam. Jól elvoltam, különös, elmélyedt bűvöletben. A téli fagyi tölcsérére gondoltam.

Valójában nem is tudom, hogyan kezdjem el jelen emlékeztetőm, ha tetszik jelentésem írását. Címzett, és megrendelő hiányában a szokott fordulatokkal semmiképpen sem élhetek. Világéletemben megszoktam, hogy jelentéseimben feszes, tárgyilagos stílust, hivatalos megfogalmazásokat használjak, ezért félek, hogy a megszokott, mindenképpen jogos, de irodalmilag mindenképpen bicegő stílusom elégtelen a látott, hallott, vagy éppen apró foszlányokból összerakott események méltó elbeszélésére. Azt megígérhetem, hogy igyekezni fogok.

2009. 08. 12. CET1627, Helyszín: Lakás, tőlem jobbra felfele

Ezen szép augusztusi délutánon Nagy Ferenc 87 euró 97 centet vesztett fél óra alatt online szerencsejátékokon.

Dühében belecsapott az egérbe, és kirúgta maga alól a székét. Az neki esett az ágynak, de még a becsapódás előtt az asztaltól távolodó és egyenletesen lassuló szék karfájáról lerepült a fülhallgató, melynek a vezetéke egy utolsó hősies rándulással magával rántotta az asztal széléről a teli hamutartót. A lefelé zuhanó hamutartót csak a tartalma előzte meg, és a földön heverő kábel kötegeket, elszáradt almacsutkákat és narancshéjakat hamarosan egyenletesen vastag hamuréteg borította, melynek egyhangúságát csak a büdös csikkek törték meg.