Regény v.2

Hiteles beszámoló a gy. -i lakótelepen, a 2009. év augusztusában történt különös eseményekről, minden hét hétfőn, tizenegykor.

Címkék

Címkefelhő

Irodalmi kereső (ha arra keresel)

Friss topikok

Négy

2010.08.30. 11:00 atsza

2009. 08. 12. CET1631, Helyszín: Lépcsőház, tőlem jobbra felfele

Néhány perccel a hamutartó repülése után a tízes lakás előtt egy megnyugtatóan túlsúlyos, öltönyös, köpcös fiatalember állt, kedvesen mosolyogva csengetett.

Az imént a lépcsőfordulóban szembe találkozott egy negyedik emeleti lakóval, neki is udvariasan és kedvesen mosolyogva köszönt.

Összességében Kovács István igen kedves és megnyerő személyiség volt. Munkakörileg. Mindjárt részletezem.

Annyira kellemes személyiségnek tűnt, hogy mindenki szívesen rábízta volna a pénzét, szívesen vásárolt volna tőle valamit.

Éppen ezért volt ilyen kedves ember.

István élete a munkája volt, és sikeres volt benne. A város értékesítője, a mindennapi befektetési döntéseket hozó, egyszerű emberek barátja volt. Több sikeres biztosító, vásárlási hálózat, gyár és pénzügyi szervezet területi képviselőjeként szinte mindenkit ismert és majdnem mindenkinek adott már el valamit. Sötét öltönyös alakja már korán reggel elhagyta lakótelepi lakását, és csak az este beköszöntével tért haza. Minden napot a nyugtával dicsért. Az értékesítés harcos szerzetese volt, egy kötvényes sötét Jedi.

Régebbi barátai, akik mára az ügyfelei lettek, mesélték, hogy különleges képességét akkor fedezte fel, amikor diákévei után, kényszerűségből nyugdíj-pénztári tagságokat kezdett értékesíteni. Beszélgetett, felmérte és feltámasztotta az igényeket, majd lecsapott, kitöltött és aláíratott.

Amikor egy súlyos beteg ismerőse (két hónappal halála előtt) István második látogatásakor szerződést kötött vele nyugdíj előtakarékosságra, István érezte, hogy vele van az erő. Kiteljesedett, megtalálta hivatását.

Élete büszkeségei az ügyfelei voltak, és mint minden jó értékesítő, azok sikereivel a sajátjaként dicsekedett. Munkája jellege miatt, mint modern szolgáltatásokat, valamint eszközöket értékesítő tanácsadó, mindenkit potenciális ügyfelének tekintett, mindenkivel udvarias volt. Mindenkitől megkérdezte, hogy megy a sora, és mindenkinek tudott ajánlani egy remek biztosítást, megtakarítást vagy akár takarítógépet. Valójában nem termékeket és szolgáltatásokat; álmokat kínált.

A kényelmes, polgári, osztrák, porcelános – kuglófos élet reményét hozta el a lakótelepek népének.

Hát ez István. Már többször letapogattam, és az Ő gondolatait nem volt kellemes tapogatni. De mindenképp érdekes. Folytatom is rögtön, és igyekszem nem megtörni a szöveget.

Szóval, most is üzleti ügy miatt állt most hamutartó dobáló emberünk lakása előtt, kötvényeket hozott aláírásra.

A csengetésre nem kapott választ.

Mosolyogva megigazította nyakkendőjét és újra csengetett.

Semmi.

Álldogált egy kicsit, és nézte az ajtót. Úgy tűnt senki sincs otthon.

 

- Köcsög! – köhintett. Körülnézett, sehol senki. A kémlelőnyíláshoz hajolt:

- Hallom a szuszogásod te állat, nyisd ki az ajtót és kiszedlek a házadból, leszedem a fejed és belehányok a tüdődbe! – mondta egy szuszra és hátradőlt.

 

Semmi válasz.

 

– Lehugyozom a hulládat, majd fogok egy ásót, kimegyek a temetőbe, aztán kiásom és megbaszom az anyádat! – mondta, majd hátralépett és fülelt. Sehol semmi.

Kicsit még álldogált majd leköpte az ajtót, belerúgott az ajtóba és megindult lefelé a lépcsőn.

Egy emelettel lejjebb összetalálkozott a Jehoda családdal, akik felfele tartottak ketten. Mióta a fiatalok kirepültek.

 

- Jó napot István! – köszönt Jehoda. – Ki dörömböl itt?

- Én is hallottam, szerintem a negyediken lehetett valaki. Az biztos, hogy nagyon cifrázta!– vöröslött István feje. Ezeknek is most kell hazamászniuk. – gondolta.

- Biztos megint részeg a szomszéd. Na, minden jót!

- Önnek is! – hajolt meg kissé – Viszlát! Csókolom, Jehoda néni! – köszönt szélesen mosolyogva István. Csókolja a halál a rusnya kriptaszökevényét, meg a behemót kanját! Másszatok már! Egy – kettő! – tette hozzá gondolatban.

 

Az István egész napját eluraló kedvesség és nyájasság az évek során lassan megmérgezte az életét. Az első tünetek néhány évvel a kapcsolati hálója sikeres felfejlesztése után jelentkeztek.

Munkába állásakor egy listán írta össze a leendő ügyfelei körét. Felvette a listára sovány és kövér ismerőseit. Szemüveges és nem szemüveges ismerőseit. Kalaposakat és nem kalaposakat. Magasakat és alacsonyakat. Vicceseket és unalmasakat. Süketeket és némákat. Kutyásokat és macskásokat. Mindenkit. Amikor mindenkinek eladott valamit, akkor ajánlásokat kért az ismerősök ismerőseihez. És az üzlet elindult. És mivel már az ismerőseitől és az ismerősei ismerőseitől és azok ismerőseitől is volt bevétele, lassan már senkivel sem lehetett udvariatlan a telepen, a városban és annak hatvan kilométeres körzetében. Pedig.

Ez nem hangzik veszélyesen – de az. Milyen lenne az élet, ha mindenkivel, mindig kedvesnek kellene lenni. Még a hülyegyerekkel is, amikor a fagyiját az utcán az ember ruhájába törli. Kedvesnek, mert a papa tegnap vett, vagy holnap fog venni valamit.

 

István így járt.

 

A kedvesség három év után fojtogatni kezdte. (Legalábbis, ahogy visszakerestem az elméjében, akkora teszem.) Rózsaszín lángszórókról, élve boncolt hellokittykről, fárasztó véres-saras csatákról, kiomló belekről álmodott. Nehezen tudtam elfelejteni az álmait. Ő reggelre mindig elfelejtette. Szerencsés. Sosem tudta miért ébred fáradtan, ingerülten.

 

Szóval, évekig minden rendben ment, de a felfokozott munkatempó, a szabadidő hiánya, és a kevés alvás kikezdte István egészségét.

Egy sikeres szerződéskötés után kezdődött. Miután eladott néhány kitűnő hozamú 20 éves lejáratú életbiztosítást a helyi hőerőmű dolgozóinak, az aláírások után még bement beszélgetni a vezetőhöz. Pár perces csevegés után mosolyogva elköszönt, majd mosolyogva távozott. Biztatóan összemosolygott a titkárnővel.

Mosolyogva kilépett a kapun.

Kedvesen mosolyogva hazaindult.

Megnyugtatóan mosolyogva kutyaszarba lépett.

Biztatóan mosolyogva beletörölte a cipőjét egy padba.

Mosolyogva bement egy kisboltba és kedvesen vett 3 zsemlét, 1 kefirt és húsz deka szalámit. Hízelgő borravalót adott, és angolosan távozott.

Széles vigyorral a képén lépett be lakásába, és mosolyogva ette meg vacsoráját, ami egyébként ebben az állapotban elég nehezen ment. Boldog mosollyal az arcán aludt el.

 

Másnap felkelés után az orvosi rendelőbe ment, hogy segítséget kérjen.

 

- Á, kedves barátom, mi járatban, mi járatban? – köszöntötte az orvos.

- Baj van doktor úr. – mondta István.

- Ne vicceljen, azért akkora baj nem lehet.

- Úgy nézek ki, mint aki viccel?

- Hát, ha már így kérdezi….

- Doktor úr! Így maradtam. – felelte István. – Nem tudom abbahagyni.

- Mit?

- A mosolygást. – mondta kedvesen István.

- Hm. – hümmögte a doktor. – Érdekes. Nagyon érdekes.

- Inkább kellemetlen és fájdalmas. – pontosított a beteg.

- Faszkalap! – jegyezte meg a doktor.- Nem, ez tényleg nem múlik. Foglaljon helyet. – mondta, és ahogy István leült, Ő felkelt az asztal mögül, a fiókból egy hosszú tűt vett elő, és óvatosan István arcához közelítette.

- Mit csinál? – kérdezte István mosolyogva, remegő hangon.

- Nyugalom – mondta a doktor, és egy gyors, határozott mozdulattal István kezébe szúrta a tűt. Majd érdeklődve István szemébe nézett. – Nos? István meglepetten, bocsánatkérő mosollyal bámult vissza rá;

- Aú.

- Ez helyes válasz, de igaz is egyben? – kérdezte a doktor, és megforgatta a tűt.

- Ez fáj. – felelte István.

- Érdekes! Nagyon érdekes! Sőt meglepő! Úgy tűnik becsípődött a Tuncus Vascularisa, közönséges nevén a mosolyidege.

- Ez igaz?

- Nem. Ilyen ideg nincs.

- Ne szórakozzon velem, doktor úr! – mosolygott tele szájjal István.

- Sajnálom, látnom kellett, hogy abbahagyja – e.

 

A doktor még több más vizsgálatot is elvégzett Istvánon. Felállította, leültette, megmérte a vérnyomását, súlyát, magasságát, kerületét, területét. Tanácstalanul megvakarta a fejét. Utána a sajátját is. Hümmögött, hemmegett, hammogott. Köhintett. Sóhajtott. Elküldte röntgenre. Átnézte a tegnapi lapokat. Begipszelte a jobb kezét, és lúdtalpbetétet rendelt a bal cipőjébe. Leszedte a gipszet, és beadott néhány injekciót. Előszedett valahonnan egy gumiujjat.

Ekkor István egy apróbb összeget helyezett kilátásba az orvos-árvák javára, ha ezt inkább nem, ezért a doktor felajánlotta Istvánnak, hogy egy érzéstelenítő injekcióval ellazítja az arcát, és majd meglátjuk. Így is történt, és ezt a napot István otthon töltötte, mivel beszélni nem nagyon tudott, és különösebb kedve se volt hozzá.

Másnap reggel széles mosollyal az arcán ébredt. Mosolyogva borotválkozott, majd sírt egy kicsit. Felöltözött, és elindult az orvoshoz. A lépcsőházban találkozott, a nagyothalló Kőrösi nénivel, aki látva, hogy Kovács milyen vidám, hasonlóan vidám rikkantással üdvözölte:

 

 

 

- Jo-ho-óó napoot, kedveskéém!

- Hülye, vén szatyor, dögölj meg! – bukott ki Kovács száján, de a néni már eltűnt a lépcsőfordulóban.

 

A mosoly is!

 

Új világ nyílt Kovács István számára aznap. Választania kellett; vagy idióta vigyorgó Jokerként éli le hátralevő életét, botoxot használ, vagy a faragatlanság Zorrojává, a tahóság álarcos hősévé válik. Könnyű választás volt. Fedett bosszúálló démon lett.

Ettől kezdve, ha a lebukás veszélye nélkül tehette, szándékosan goromba volt, ezzel teremtve valamilyen egyensúlyt életében. A gorombaság titkos körei jelentették neki a szabadságot. Örök igazság, hogy egy jó ütemben elhelyezett lapos szellentés többet mond ezer szónál.

Először éttermekben volt udvariatlan a pincérekkel, de aztán ahogyan egyre több ügyfele lett egyre több pincér is vásárolt tőle valamit.

Szűkült a kör.

Aztán éjszakánként szemeteseket rúgott fel a városban, és a városi park közepére szart, de amikor egyszer majdnem elkapták a rendőrök miközben a világháborús emlékművet dekorálta, váltania kellett.

Át kellett helyeznie tahóságát más területre. Felfedezte az Internetet, kommentelt, szidott és uszított, ahol csak tudott. Utána fővárosi tüntetésekre kezdett járni; utálkozott, szervezkedett, szidott. Minden ügyet támogatott, ellenzett, de semmit sem tűrt el. Harcolt a tűzoltók fizetéséért, a gazdák szubvenciójáért, a fényes szabadságért. Istennel a hazáért és a hazával Istenért. És kontra. És rekontra. Símaszkos alakja sok helyen feltűnt. Megtermett gazdák háta mögül dobálta krumplival a rendőröket, utcakövet szedett fel focimeccsek után és gyorséttermeket gyújtott föl. Közösségi ember lett. Jött a baj.

Látótérbe került. Váltani kellett. Vagy megállni. De.

Nem volt megállás, évek elfojtott tahósága és udvariatlansága utat követelt magának.

Külföldi utat. Egyre gyakrabban utazott külföldre.

Olasz kisgyerekek fagyiját vette el Rómában.

A szieszta alatt a dudára könyökölt Pamplonában.

Fizetés nélkül távozott egy kocsmából Andorrában.

Londoni kis utcák pubjai és provanszi éttermek teraszai előtt köpött le és inzultált embereket.

Maláj dokkmunkásokat rúgott tökön Rangoonban.

Ezek voltak élete szép pillanatai.

Amikor Canberrában futott egy rendőr és egy megvert krisnás elől; akkor érezte, hogy igazán él.

A válság azonban közbe szólt. A létfontosságú utazásokra egyre kevesebb jutalék jutott, így ne csodálkozzunk, ha a lépcsőházi kifakadáshoz hasonló jelenetek mostanában egyre gyakrabban estek meg Istvánnal. Kezdte sejteni, hogy új izgalmat kell találnia. Különben.

 

*

 

Érintőlegesen megjegyzem, hogy a fentebbiekben részletezett problémái miatt figyeltem fel Istvánra nem sokkal a beköltözésünk után. Mindenesetre egy adott helyzetben könnyen meggyőzhető, használható, jól formálható hálózati személy ígéretét hordozta. Nagy potenciált. Előjegyeztem beszervezésre. A beszervezés módját a későbbiekben döntöttem el.

Térjünk vissza Nagy Ferencre, hiszen elkezdődtek az események.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://verzio2.blog.hu/api/trackback/id/tr872240575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása