2009. 08. 12 CET1633, Helyszín: Lakás tőlem balra felfele
- Menj a fenébe – gondolta a 10 – es lakás lakója, Feri, miközben mint egy hajlott hátú, fürdőköpenyes keselyű, a kukucskálón keresztül mozdulatlanná dermedve nézte a lépcsőházban dühöngő ügynököt.
- Hogy dögölnél meg. – tette hozzá hangosan miután elcsendesedett a lépcsőház, majd elindult és kidobta a kukába a feltakarított hamut és szemetet. Elővett egy poharat a konyhai polcról, vizet töltött bele, majd kivett egy sört a hűtőből, és visszaült a számítógépe elé. Letette a poharat, kibontotta a sört, meghúzta, és fásult arccal a képernyőre bámult.
Rágyújtott. Még hat szál volt a dobozban, és keserű volt a tény, hogy még 5 doboz cigarettára és 26 doboz olcsó sörre van pénze, ami a jelenlegi tartalékokat számolva (2, illetve 8 doboz) nagyjából egy hétre elég.
Valami nem úgy alakult az életében, ahogy réges-régen tervezte.
Drága autókról és olcsó nőkről álmodott fiatalon, ehelyett egy olcsó autó és sok pornó jutott neki. Talán kissé hiányos száj- és testi higiéniája miatt? Nem tudni, de a lényeg, a lényeg; nemhogy a nők, de senki sem kedvelte. Úgy általában.
Az a fajta magányosság, letörtség sugárzott belőle kisgyerek kora óta, ami olyan hatással van a többi emberre, mint a vadon élő állatokra az erdőtűz. Megszagolják, menekülnek. A félszeg mosolyában volt valami, vagy a bőrének volt áporodott magány szaga? Sosem jött rá. Aki talán mégis megkedvelte volna, az nem olyan volt, akit Ő is, viszont.
Régebben azzal áltatta magát, hogy magasan tartja a lécet, de mostanában már rájött, hogy már mindegy hol van a léc, nem akar senki sem átbújni alatta. A megvilágosodás pillanatában erről egy haikut is írt:
Magas a léc de,
Nem is tudom, lehet a
Kereslet kicsi.
Ezt szép kalligrafikus írással egy lapon az ágya felett helyezte el, de három nappal később egy sörös – vodkás – pornós egyszemélyes tivornya után hajnalban megette.
9 hete rúgták ki munkahelyéről. Kevés megtakarítása egy részét szerencsejátékokon bukta el, a másik részét felélte. Amit tudott, olcsóbb megoldással helyettesített az elmúlt hetekben. Az áramot a lépcsőházból lopta, az Internetet a szomszédtól. Fűteni augusztusban nem kell, az alapdíjat dugják fel maguknak. Ami nem fontos, arra nem fizet, határozta el néhány hete. Az elmúlt héten már kenyéren, párizsin és internetes pornón élt, el sem hagyta a lakását. Rosszul állt, és munkát sem talált. Jelenleg lusta, fásult és borostás volt. Dühös már nem.
Az elszívott cigit a pohárba dobta, és elhatározta, hogy felakasztja magát.
Ennél a pontnál kényelmetlenül kezdtem érezni magam, sosem szerettem elkapni ilyen gondolatokat. Sok ember gondol ilyesmit, de kevesen komolyan. Mindenesetre a kíváncsiság erősebb volt, mint az úri jó modor, ami egyébként sem szakmánk sajátja. Feszengtem, de tovább szkenneltem.
Kötele nem volt, ezért előszedett egy három méteres hosszabbítót a szekrényéből és levágta a két végét. Megteszi ez is. Egy darabig szemezett a csillárral, de nem volt kedve létrát keresni és szerelni, ezért letett róla. Új lehetőségeket keresve átment a fürdőszobába.
A fürdőszoba gusztustalanul piszkos és elhanyagolt volt, ezért nem is szeretett ide járni. Mostanában se takarítani, se borotválkozni nem volt kedve úgyse. A kád piszkos volt, de a szárítót tartó csavar erősnek tűnt. Ebbe helyezte minden bizodalmát. Rácsavarta és rögzítette a vezeték végét, majd megrángatva kipróbálta.
Tartott.
Hurkot kötött a végére, olyan magasságban, hogy a kád szélén, a falnak támaszkodva épp beleférjen a nyaka. Terve az volt, hogy innen egy bátor ugrással beugrik a kádba, és akkor már elintézett a dolog.
A biztonság kedvéért lehúzta a zokniját, és vizet fröcskölt a kád aljába, hogy meg ne tudjon kapaszkodni a döntő pillanatban. A piszok és a víz hamar egyfajta nyálkát alakított ki a kádban. Ezt kevésnek találta, ezért elővette a samponos flakont, és abból is öntött a kád aljára. Nagyjából elégedett volt az eredménnyel.
Ha már a zoknit lehúzta, akkor a fürdőköpeny se kell, döntött, és felakasztotta az ajtón levő fogasra.
Az ember, mint köpeny. – mormolta, ahogy bokszerjében álldogált a fürdőben. A tükörbe pillantott és megállapította, hogy kicsit felpuffadt mostanában. Sóhajtott egyet és felmászott a kád szélére.
Aztán lemászott, és visszament a szobába, mert eszébe jutott, hogy nem itta ki a sörét. Lehúzta a maradékot, majd visszament a fürdőszobába, és becsukta az ajtót.
*
Itt Én kiszálltam. Ez már magánügy, és végig élvezni sem volt kedvem. Nemzetbiztonsági haszon meg nem származott volna belőle.
Egyszer – kétszer már elkaptam öngyilkosságot, és nem volt jó. Túl sok, gyors és zavaros gondolat. A végén pedig minden agysejt külön üvölt. Fáj.
Közbe természetesen nem léphettem, hiszen azzal kompromittáltam volna a legendámat, és szerettem ott lakni.
Úgyhogy felkeltem a fotelből és átmentem megnézni benneteket. Mindketten aludtatok. Reméltem, hogy legalább Ottó ébren van, és akkor megfelelő indokom lett volna a lazításra, játékra. De nem.
Ittam egy pohár vizet, beleettem az ebédről maradt puliszkás csirkébe, majd gondoltam, hogy ránézek mégis a felső szomszédra.
Nem szerettem volna, ha a melegben ránk büdösödik, ha nem találja meg senki.
