009. 08. 12 CET1647, Helyszín: Lakás tőlem balra felfele
Mivel a csavart csak a gipszkarton falba csavarozták be, ezért a hirtelen rántást nem bírta ki.
A csavar miatt elveszett a kötél, a kötél miatt a hurok, a hurok miatt az öngyilkosság.
Nagy Ferenc munkanélküli gépjármű-vezető egy csúnya horzsolással a nyakán, egyik lábával a kád külső részén érkezett le és legendásan beverte bal heréjét a kád szélébe, fejét a falba.
Eztán kissé elájult. Szerencsés ember.
*
Délután öt óra után Ottó felébredt. Nyűgös volt. Ezt akkor úgy értelmeztem, hogy benne is megvan a képességünk, és a fenti szomszéd bohóckodása hatott ilyenformán rá.
Ottó, azt neked kell tudnod, hogy így van – e. Szerintem valószínű.
Néztük egy kicsit a televíziót, beszélgettünk. Egy tíz perc múlva felkeltettem Klárit is, hogy éjszaka is tudjon aludni.
Lementünk egy rövid sétára, aztán fürdés és vacsora. Maradék puliszka.
Itt jegyzem meg kislányom, de csak, hogy zavarba hozzalak, hogy Igen, a Te nagy és erős bátyád valóban mindig segített megfürdetni Téged. Remélem nem fáj. Szinte látom magam előtt, ahogy vigyorog.
Játék, újabb tv és mesélés után lefektettelek benneteket, így este 9:30 után újra kezdhettem magányos portyámat a lakótelepi elmékben.
Nem sejtettem, hogy a következő Hétfőig terjedő időszakra széthullik a mi kis idilli életünk, és szólnom kell a hálózatnak, hogy küldjenek egy dadát az államvédelmi bölcsődéből, hogy fedett helyre vigyen benneteket.
Akkor csak a szokásos esti edzést kezdtem, és egészen késő éjszakáig nem is történt semmi különös.
*
2009. 08. 13 CET0117, Helyszín: Lakás tőlem balra legfelül
Leszállt az éj. Először a madárcsicsergés hallgatott el, majd szép lassan elült a tuc-tuc zene a szomszéd lépcsőházban is. Metercsikné lekiáltott a nyitott ablakon keresztül olajtól szutykos fiának, hogy hagyja már a motort és jöjjön vacsorázni. Hazaszállingóztak a lakók, lassan nem gyulladtak ki többet a lépcsőházi fények, senki sem kacagott fel többet a tv műsorok viccein, senkit sem érdekelt már hogyan tört előre Rommel a sivatagban. Aludt a telep.
Csak egynéhány fiatal és kevés felnőtt maradt még ébren, hogy a szomszéd szobában szuszogó szülők, vagy halkan hortyogó felesége felébresztése nélkül nézze a pornó csatornák monoton műsorát. Szerte a telepen a kékesfehéren fénylő ablakok, mint óriás szentjánosbogarak mutatták, hogy ki nem tud aludni, vagy éppen ellenkezőleg, ki volt olyan fáradt, hogy már az esti film alatt elájult, és azóta sem ébresztette fel a reklámok hangja.
A csendet és nyugalmat csak ritkán törte meg egy fojtás nélküli motor, vagy kék-neonos tuningolt Honda ordítása. A betonfalak kiadták magukból a napközben felszívott meleget, a nyitott ablakokon beáramló levegő még akkor is hűvösnek tűnt, ha távolról sem volt az.
Lenn, a téren már csak néhány fiatal tartott laza levezetést, de az éjjel-nappaliban vásárolt vermut és sörök, meg az éjfél után sodort dzsoint már rájuk is puha, nyugodt csöndet borítottak. Csak egy fekete pólós, köpcös alak volt még szorgos, de mivel dolgát (az egyik lépcsőház ajtaja előtt) már elvégezte, a maradék WC papírral a zsebében hazaindult Ő is, mivel másnap fontos tárgyalása volt.
A hatalmas csendbe és sötétségbe hirtelen egy villanás hasított bele. Az égen, úgy 750 – 900 méter magasan egy új, kicsi nap gyulladt ki, és gyorsan növekedett, addig amíg az alja majdnem a földet érte. A villanás után rögtön hatalmas, forró szél kerekedett, elsodorta a házak ablakait, a padokat, a lámpaoszlopokat, letépte a húst a kinn tartózkodók csontjáról, majd széttépte a csontokat is.
A hatalmas hangzavar olyan volt, mintha egyszerre sikoltana rémületében egy városnyi ember és kiáltana egy haragos isten, hogy bűnbánatra szólítsa őket. Aztán tűzvihar tört ki, és kiégette a házak belsejét, elemésztett a konyharuháktól és törölközőktől kezdve, a beépített szekrényeken és hitelre vásárolt lapos-tévéken keresztül az emberekig mindent. Utána csönd lett, a lángok kialudtak, és a távolabbi tüzek fénye mindent narancsos, vörös színnel vont be.
Lakótelep állott, most betonhalom.
A játszótéri hinta lábánál már csak egy hajszárító égett, és hajnalodott. A napkeltével egy időben egy hófehér kiscica mászott elő az egyik épület kiégett váza mellől és lassú, kényes léptekkel a tér közepére ment. Mellkasán mint kicsi kis pamacs, egy vörös csillag világított. A macska leült, egy picit tisztogatta magát, majd felszegte fejét és kukorékolni kezdett.
Jehoda Géza a konyhában kinyitotta a szemét.
- Kurva amerikaiak. – sóhajtott.
Mindig ilyeneket álmodott, én meg éjszakánként gyakran benéztem hozzá, mivel plasztikusabb és izgalmasabb ábrázolás volt, mint egy drága mozifilm. Ez volt az én kis esti levezetésem.
Éjszaka volt. Csend és minden a helyén. Még nem dobták le.
Kopogtak.
Meleg volt és káposztaszag.
