Regény v.2

Hiteles beszámoló a gy. -i lakótelepen, a 2009. év augusztusában történt különös eseményekről, minden hét hétfőn, tizenegykor.

Címkék

Címkefelhő

Irodalmi kereső (ha arra keresel)

Friss topikok

Tizenegy

2010.10.18. 11:00 atsza

 

Hajnalodott.

Televíziót néztem.

Tortillát ropogtattam.

Nem történt semmi.

Bámultam a pinceajtóra irányított kamera képét.

 

Fél öt után egy kicsivel Jehoda elunta a frakciózást, és behívta az irodába a többieket.

 

Bementek és becsukták az ajtót.

Elhatároztam, hogy beépítek valakit közéjük.

Választásom értelemszerűen Jehoda feleségére, Teri nénire esett.

A beszervezésnél egy, az évek alatt sokszor bevált megoldásomat alkalmaztam.

 

 

*

 

 

2009. 08. 13 CET0527, Helyszín: Lakás tőlem balra, legfelül

 

 

….pörgök, forgok, pörgök, forgok.

 

Ó jaj úgy élvezem én a strandot!

 

Kacagás járja be az ártéri rétet. Felszáll a magasba, majd megfordul és zuhanórepülésben vágódik a fák közé a nevetés. Visszhangzik és nevetnek a fák.

Nyár van, hőség. Jókedvű és tűz a Nap.

 

Jókedvre borult idő!

 

Szellő simogatja a kis Teri arcát, lágy, kedves, gyengéd szellő.

Apuka és Terike bátyjai horgásznak a folyóparton, Anyuka egy szelet hűvös dinnyét ad Terinek, és megpuszilja a fejét. Aztán elindul, hogy kicsomagolja a frissen sült kalácsot az ebédhez. Mindenki boldog. Anyuka nevet.

 

- Halászlé lesz, Apuék most fogják a halat hozzá!

 

Teri beleharap a dinnyébe. Ez minden dinnyék legdinnyébbike. A leve lecsurog Terike állán és hűvösen csiklandozza a Naptól égetett bőrét. Édes, harsanó, lédús. Öröm enni, sőt ez a dinnye maga az öröm. Teri beleharap az örömbe. Boldog, teli szájjal nevet. A lábszárát csiklandozzák a fűszálak.

Teri szeretne adni belőle a lányának is, de az már elszaladt, hogy kavicsokat dobáljon a Balatonba. Fia próbál felmászni az egyik fára, elmélyülten vizslatja a lehetséges ágakat.

 

Le ne essen az a gyerek!

 

    • Nem fog, tud magára vigyázni. Jó fiú. Géza amúgy is nem messze napozik!

 

Fiatal, jóképű, napbarnított. Akárcsak Teri. Karcsú, fiatal, fiatal.

 

Régen volt, te zsíros Terka!

 

- Szép a nyár, zúg a tenger és vacsorára halat fogunk enni abban a kis dalmát vendéglőben amit tegnap találtunk az óvárosban. Aztán Celentano dalokra táncolunk hajnalig. Kár, hogy két nap múlva utazunk haza!

 

Kétheti bér egy halvacsora!

 

- Apuka már hozza a halakat. Mindjárt eszünk!

 

Elejtette!

 

Most veszekszenek Anyuval. Mint két őrült, egyre messzebbre mennek!

 

- Apu! -

- Anyu! -

 

Apu sír. Anyu halott.

 

Nem válaszolnak. Elmentek. Itt hagytak! Egyedül!

 

Hűvösebb lett, de szokott néha augusztusban.

 

- Gyerekek? Gyerekek!

 

Elmentek. Találtak munkát és elköltöztek. Itt hagytak! Karácsonykor küldenek lapot!

 

- Itt van Géza! Játszik a zenekar, felkér egy táncra. Bársonyos mediterrán este. Itt vagyunk egymásnak. Géza, Teri, a bor és Celentano. Mindjárt felkér!

 

Nem fog, azzal a szőke fiatalasszonnyal táncol. Hogy nevetnek!

 

- Milyen idegesítően kacag ez a nő! -

 

Fültépő. Hasogató! De jó segge van!

 

- Hasogat is. Szerencsére mindjárt vége a táncnak és Én jövök. -

 

 

Nem hiszem. Most mennek ki az ajtón. Mindenki rajtad röhög. Röhögnek, mint egy ló. Az a nagy ló, amelyik megharapta az öcsédet, most az előbb, kinn a tanyán. Nagy sárga fogak! Ömlik a vér!

 

- Hatalmas fogak harapják Öcsit! Géza!

 

Segítséget kell hívni, ha máshogy nem áll le!

 

- Géza várj! Segíts! Géza! - Üres az utca, hova mentél? Miért hagytál itt? El? -

 

Az semmi, mit csinál nélküled?

 

- Apuka! Anyuka! Gyerekek!

- Géza! -

Ólomszínű ég. Beborult.

 

Szegény, szegény Terka…

 

 

*

 

Beprogramoztam.

Jehodáné egy pillanatra felriadt, de visszaaludt. Esetleg még álmodhatott valamit, de valószínű volt, hogy az előző álom már csak ülepedni fog. Negyedóra, húsz perc.

Ha felébredt és Géza nincs ott, megkeresi.

És vagy Ő is bejut a pincébe, vagy kihozza onnan Gézát is.

Ha kihozta, akkor Géza lesz a tégla, mire visszamegy.

Ha nem sikerül, akkor a jó öreg Teri néni segítséget keres.

Megoldja.

 

Az eredményekben biztos voltam, hiszen nem először használtam ezt a módszert.

Hagyni kell futni a programot.

Hátradőltem, az ölembe vettem a tortillás tálat, vártam. Fáradt voltam és álmos. De úgy döntöttem, kivárom, hogy Jehodáné mit lép.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://verzio2.blog.hu/api/trackback/id/tr892357718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása