Jehoda néni döbbenten ült a székén.
Ne vegye magára, Teri néni. – mondta Matyi a szoba másik végében – Előfordul. Sok a stressz – lapozott – nagy a nyomás.
Értem, fiam. – piszkálgatta Jehoda néni a táskáját az ölében.
Fáradtan figyeltem. Pihentem. Nem is néztem a beszélgetésüket, csak hallgattam. Számoltam a perceket.
Legtöbbször kibírja a mosdóig, de mostanában meleg is van…. – lapozott az újságban – …meg már a szolgálata vége felé jár. Otthon majd kialussza magát. Puffog.
Értem. – mondta Teri néni.
Nem veszélyes. – válaszolt Matyi – Teri néni? – kérdezte.
Igen, Matyika?
Szokott játszani?
Csak lottózom néha.
Foci, sport nem?
Nem, fiam, nem szoktam.
Csak azért kérdezem, mert van néhány dolog itt….
Igen? – sóhajtott Jehodáné.
… és sok év után arra jutottam, hogy a legjobb, ha egy nem hozzáértő mond valamit. Tudja, a kétesélyeseket szerintem legjobb hasra ütve eldönteni. Az nekem már nem megy.
Üssek a hasamra?
Ha lenne kedves.
Mondjad, akkor. – egyezett bele a néni.
Akkor. Párma? Bari?
Bari, ott voltunk a Gézával egyszer.
Rendben. Fiorentina vagy Roma?
A Fiorentina az Firenze?
Azt hiszem.
Akkor Róma.
Hoffenheim vagy Nürnberg?
Nürnberg.
Köszönöm. – mondta Matyi, és hallottam, hogy satírozgat az újságban. – Nagyon kedves!
Sokat játszol, Matyika?
Inkább gyakran. Alacsony tétekkel.
És megéri?
Szórakozás. Móka! Elütöm az időt. – mondta Matyi, majd:
Szerintem jön!
Véget ért a beszélgetés.
Behunyt szemmel figyeltem őket eddig, kicsit pihentem. Ekkor kinyitottam a szemem, hátha jutott valamire az őrmester. Kikecmeregtem Jehoda néni kényelmes elméjéből és visszatértem Lajoshoz. Még három percet adtam neki.
Bocsánat Teri néni – lépett be az ajtón Lajos – nem is kérdeztem, nem kér valamit? Egy pohár vizet, kávét – kérdezte a válla fölött a folyosóra mutatva.
Nem, Lajos, nem. – felelte hidegen a kérdezett.
Hirtelen jött határozottság, rendezettség volt Lajos gondolatai között.
Rögtön felfigyeltem.
Gyanúsan hirtelen és túl nagy rend volt. Nem tetszett. Nem a renddel volt bajom, más tudatában méltányoltam volna, de nem ott, és abban az elmében. Kapkodva nézegettem át a rétegeit, kerestem az okot. Zavart a zavar hiánya.
Matyi buzgón olvasott, és jegyzetelgetett. Lajos megnyugodva tekintett végig rajtuk, miközben a helyére ment. Leült és elhelyezkedett. Felfrissült.
„Most jobb!” - gondolta. Az elméjében eltöltött néhány perc tapasztalatai után megértettem, hogy így érez, de az okot nem találtam, még mindig nem.
Végig simította elégedetten az írógépet, és felnézett. Megoldotta a dolgot.
Bocsánat a szünetért – mosolygott Jehoda nénire. – Hát, az az igazság Teri néni, hogy ez így nem elég a bejelentéshez, feljelentéshez, bármihez, amink van jelenleg. Gondolkoztam rajta. – nyögte ki.
Teri néni bosszúsan nézett rá.
Pedig Lajos tényleg megoldotta. „A mosdóban jönnek a legjobb ötletek. Isteni szikrák! Főleg ha van egy maradék üveg pálinka a tartály mögött. Van. Volt. Hurrá!” – gondolta.
Azt tudtam, hogy ivott, de az nem volt magyarázat semmire. Sok ittas elmét letapogattam már 14 év szolgálat alatt, de azok nem ilyenek voltak. Lajos azt hitte, hogy rendezettsége az italtól van.
Ez nem ital hatása volt, biztosan tudtam.
Tanácstalanul keresgéltem az elméjében, és közben még figyeltem is őket. Kezdtem összezavarodni. A fáradt megfigyelő és a váratlan helyzet keveréke a mi szakmánkban fokozottan kellemetlen párosítás. Azért csak kutakodtam tovább.
Mert, ugye a hatósági fellépéshez – folytatta Lajos – kell valami, ami sért valamilyen jogszabályt, vagy valamit.
Igen? – kérdezte gyanakvóan a néni.
És ez most, akárhogy is nézem, ilyen most nincs. Jelen állás szerint! – Lajos szórakozottan forgatta jegyzeteit. – Legfeljebb azt mondhatnánk, hogy Jehoda bácsi megtalálta Jézust, ami….ami nem bűn. Egyáltalán. Semmi nincs a kezünkben, csak amit megmarkolhatunk, ha tetszik érteni.
Hát, fiam….
? – nézett kérdően Lajos.
Erre Én is felfigyeltem keresgélés közben. Öt perce még biztos lettem, volna, hogy kidobja Jehodánét. Ha most nem, akkor valami érthetetlenül megváltozott.
Hát Ti se segíteni vagytok itt. Akkor. – ütögette meg a szék karfáját Jehoda néni. – Inkább megyek is, kár volt itt üldögélni egész reggel. – szedelőzködött sértődötten.
Tessék várni, Teri néni! – nyugtatta a székéből felemelkedve Lajos. – Tessék várni! Én csak azt mondom, hogy mi a lehetőség. Hogy mi van, mi a tényállás. Üljön le! Úgy. Na! – ült vissza Lajos is, mosolyogva. – Nem kell sietni, nem hajt a népi mongol! – nevetett saját viccén. – Én, Mi segíteni akarunk, segíteni fogunk Teri néninek! Igaz közrendőr?! – fordult Matyi felé.
Igaz, Lajos. – vetette oda Matyi felpillantva az újságból.
Lajos őrmester már éppen válaszolni akart valami csípőset, de lenyelte. Előredőlt a székében.
Feszülten figyeltem. Addig semmit nem találtam az emlékei között.
Addig a pontig mindent le tudtam nézni, amíg bement a mosdóba, és elővette az üveget a tartály mögül. Ott megszakadtak az emlékek, és a következő állománynál már kilépett a mosdóból. Többször visszanéztem, valami hiányzott.
Összeszorult a torkom, amikor rájöttem, hogy csak egy kézenfekvő válaszom van a szokatlan eseményre.
Valaki beletörölt. Egy részt kitöröltek.
Mintha valaki, az Én módszeremmel programozott volna, és utána kitörölte a felesleges darabokat. Az emlékhiány magyarázata az volt, hogy nem számított arra, hogy más ezt észreveheti.
A helyében ezzel Én sem számoltam volna. A módszert én dolgoztam ki, más nem tudott róla, és legjobb tudomásom szerint rajtam kívül csak egy ember lehetett volna képes alkalmazására, némi tanulás után. Nagyanyám, de Ő huszonegy éve halott volt.
Azt mondom, – pillantott vissza az őrmester Matyiról Jehoda nénire – hogy, bár nyomozni nem tudunk, de azt semmi nem tiltja, hogy ha már valami a látóterünkbe került…. – és bólogatva hunyorgott az asszonyra, aki kezdte visszanyerni a hitét a hatóságban.
Akkor? – hajolt közelebb érdeklődve Jehoda néni.
Akkor fokozottabb rendőri jelenléttel reagáljunk a gyanúsabb eseményekre, és az könnyen, nyomozati tapasztalat nélkül is érthető dolog, hogy egy, az előzőekben részletezésre került, jelenleg magát Jézusnak és Engelsnek nevező páros elég gyanús kombináció. – dőlt hátra Lajos és helyeslést várva pillantott Jehoda nénire.
Pontosan! – kapta meg a helyeslést.- Meg egy nő is van ott.
Igen. Marx meg nem! Ezek még erősen tisztázásra váró részletei az ügynek.
Tisztázásra. Tehát, mi a teendő? – kérdezte mohón Jehoda néni.
Vizsgálódni fogunk, először mindenképpen fedett módszerekkel. Nem mehetünk ki egyenruhában, kocsival, bekopogtatni a pincébe, hogy mi folyik itt? Nem, ezt nem tehetjük! – csóválta a fejét Lajos. – Elhajtanának minket, mint a drótos tótot Kanizsáról! – pontosított, nagyjából. – Teljes joggal! Végül is demokrácia van, jogállam, hogy a ragya verje ki, vagy mi? – tárta szét a kezét tehetetlenül.
Eddig értem. – érezte át Lajos fájdalmát Jehoda néni.
Jó! – nézett mélyen a néni szemébe Lajos. – Tehát nyugodjon meg, menjen haza, élje a megszokott életét! Mi rajta vagyunk.
Ha szerinted így lesz jó, Lajos.
Így! Egy kérésem lenne még. – emelkedett fel székéből Lajos, hogy az ajtóhoz kísérje az idős hölgyet.
Igen? – kelt fel a székéből Jehoda néni is.
Nagyon fontos lenne, hogy ha esetleg megtud valamit, ha esetleg tud pár szót váltani a férjével valamelyik éjjel, akkor ezt mindenképpen jelezze nekünk.
Jó. – mondta, miközben az ajtóhoz kísérték.
Jöjjön nyugodtan, mi mindig meghallgatjuk. Minden információra szükség van, hogy összeálljon a kép. Még nem lehet tudni mi fontos, mi nem. – magyarázta Lajos.
Értem! Jönni fogok. – ígérte meg az asszony.
Köszönöm. Minden jót Teri néni!
Minden jót fiúk! – köszönt el Jehodáné, és kilépett az ajtón.
Csókolom! – pillantott fel újságjából Matyi.
*
Csodálkozva figyeltem az őrmestert, a kutakodást már abbahagytam.
Amit gondol az a száján, ami a száján, azt gondolja.
Határozott, céltudatos. Bárki programozta; mestermunka.
Nem először csinálta, ebben biztos voltam.
Ha azt az egy hibát nem követi el, a nyomok eltüntetésénél, akkor rá se jöttem volna.
