Lajos becsukta az ajtót, és elgondolkodva átsétált a szobán, a hátsó falon lévő prezentációs táblához. Letörölte a ráírt feliratokat, elővett egy kék filcet, és a következőeket írta fel rá:
JÉZUS ENGELS
ÖREG JEHODA NAGY FERI ISMERETLEN NŐ
LENIN, MARX SEHOL, NŐ KI?
MILYEN CÉLBÓL? MIÉRT ITT? KI VAN BENNE MÉG?
Elgondolkozva bámult a táblára, erősen ráncolta a homlokát, hogy eszébe jusson valami, hogy találjon egy szálat, amin keresztül elkezdheti felfejteni az ügyet.
Ő hihette, hogy gondolatai vannak, de én erre utaló nyomot nem találtam. Valami biztos futott a háttérben, de Lajos csak cselekedett, önálló gondolatai le voltak fojtva.
Nemsokára hirtelen kihúzta magát, összecsücsörítette a száját, és háromszor, jelentőségteljesen megkopogtatta a JÉZUS feliratot. Hátralépett, kezét a háta mögött az övébe dugta, bólogatott, majd megvilágosodott szemekkel, tettre kész energiával telve hirtelen Matyi felé fordult.
Mátyás!
Parancsolj, Lajos! – emelkedett fel újsága mellől a másik.
Mész a lottózóba?
Igen. Tervezem. – felelte habozva Matyi.
Jó. Visszafele menj be a könyvtárba, és hozz nekem egy Bibliát!
Bibliát?
Igen. Szerintem itt Jézus a központi alak. – fölemelte a jobb mutatóujját – Sárkány ellen sárkányfű! Ismernünk kell az előéletét!
És Engels?
Engels le van szarva. Jézus a fontos! Bármire készül, meg kell állítani!
Rendben. Még valamit?
Lefutott a program. Felemelő volt látni azt a pillanatot, amikor Lajos jól bevált, megszokott gondolatai visszanyerték a terepet. Olyan volt, mint napfelkeltekor egy hulladékudvarban. A környezet ocsmány, de a látvány mindenképp felemelő.
Nem, semmit. Megyek eszek egy fasírtot, tizenegyre itt vagyok. Szevasz.
Szia. – mondta Matyi, és Lajos döngő léptekkel kiment az irodából.
*
Nem tudtam ki lehet az ismeretlen szakember, aki piszkálta a rendőr agyát.
Fáradt voltam megoldást keresni, találni.
Azzal a tudattal aludtam el, hogy amit lehetett megtettem az elmúlt órákban, és megérdemelten pihenhetek egy kicsit, mielőtt folytatom a munkát.
Jézus és társai ügyének sikeres felgöngyölítése későbbre maradt.
Olyan gyorsan aludtam el, hogy már Jehodáné lépteit sem hallottam a lépcsőn, amikor hazatért.
