Regény v.2

Fél hétkor megjelent a képernyőn Jehodáné. Az altató nem engedte előbb. Jehoda kinyitotta az ajtót. Beszélgettek. Becsukta. Dörömbölt. Kinyitotta. Veszekedtek. Rakhattam volna mikrofont is. Fogyott a rágcsa. Megszomjaztam. Jehoda megint becsapta az ajtót. Nem jött ki, a felesége…

  Hajnalodott. Televíziót néztem. Tortillát ropogtattam. Nem történt semmi. Bámultam a pinceajtóra irányított kamera képét.   Fél öt után egy kicsivel Jehoda elunta a frakciózást, és behívta az irodába a többieket.   Bementek és becsukták az ajtót.…

  Elővettem a pisztolyomat az előszobai szekrénybe épített fegyverszéfből, és csőre töltöttem. A hátam mögé dugtam és kinyitottam az ajtót.   - Dzsermekem, a trunki csodakút zarándoklás óta nem láttalak! – köszöntött nagybátyám őszinte…

Jó félóra is eltelt, mire mindkettő gyerek újra elaludt és leülhettem rendszerezni gondolataimat. Kimentem a konyhába, ittam egy pohár vizet. A konyhaasztalnál ülve kezdtem kidolgozni következő lépéseimet. Első gondolatom Jézus és bandájának likvidálása volt. Ezt, mint…